Dolomitok expedíció

Dolomitok expedíció

Hosszas egyeztetések után meglett a konkrét dátuma is a várva várt túránknak. Nem egyszerű összehozni egy találkát a Dolomitokban egy Kanadából Frankfurtba érkező csapattal, akik útközben a Dolomitok felé még nem tudják hogy hány napot szeretnének bóklászni 😜 a svájci Alpokban. Állandóan az alpesi hágók átjárhatóságát ellenőriztük a neten. Mivel nekünk két nap szükséges a gyönyörű kis olasz hegyi falu eléréséhez május 24.-én indultunk útnak. Az időjárás előrejelzések tanulmányozása már nem is volt téma, gyönyörű hideg, esős idő várt ránk, a dátum egyeztetve, nincs mit tenni. Első napunk szép napos időnek igérkezett, ami ránk is fért mivel szálláshelyünket Kranjska Gorán foglaltuk le, Szlovéniában. Zentától Kb. 680km várt ránk. Autópálya kizárva, csak ha más lehetőség nincs. Nagykanizsára ebéd időben értünk és tisztességesen meg is éheztünk. Kaja , pihenő letudva és már indultunk is tovább. Szlovéniában feltankoltuk a gépeket és kis idő múlva már üdvözöltek is bennünket Ausztriában.

A motoros berkekben elhíresült 69-es utat vettük célba. Néhány településen átgurulva elértük az útszakasz legszebb részét, a motorosok tömeges jelenléte is jelezte, hogy remek helyen vagyunk. Kiváló minőségű aszfalt, élvezetes kanyarok és nem utolsósorban gyönyörű tájak vártak ránk és még mindig kifogástalan időjárás volt. Így hát önfeledten élveztük a felniken feszülő vadi új supersport gumik tapadását a kanyarokban. Gyönyörködtünk a hófedte hegycsúcsokban a távolban. Terv szerint Ausztriából Szlovéniába egy gyönyörű hágón kellett átkelnünk. A xyq .. hágóhoz közeledve már a levegő is lehült kellemes 😜 10 celziuszra, de az ég is hihetetlenül besötétedett, elkezdett szitálni az eső. Az utolsó osztrák kis faluban megálltunk a helyi benzinkúton beöltözni az eső és a hideg ellen. Hihetetlen élmény volt, kiderült hogy a benzinkút a helyiség társasági helye, kocsmaként is üzemel, nem hittem a szememnek. Ahogy haladtunk felfelé a hegyre szépen hűlt az idő. Felváltva hol ködben, az alacsonyan levő felhők miatt, hol csak esőben tiszta látási viszonyok között motoroztunk. De a táj amin átkeltünk kárpótolt bennünket mindenért, már amikor láttunk a ködtől 😜. Kranjska Gorai szállásunkra éppen időben sötétedés előtt értünk. Nagy örömünkre szállásunk földszintjén pizzéria működött és még helyi csapolt sört is árultak. Vacsora közben összehaverkodtunk egy Holland motoros párral, megpróbáltak felmenni a Grossglocknerra de a hó miatt le volt még zárva és vissza jöttek Szlovéniába. Ez hasznos infó volt, mivel nekünk is tervben volt hazafele felmenni.

Reggel kinézve az ablakon, nem fogadott meglepő látvány, továbbra is esett az áztató hegyvidéki eső. Ismerős látvány, fiatal koromban Szlovéniában eltöltöttem 1 hónapot az úgynevezett ifjúsági munkaakción a régi Jugoszláviában, divatos 1 hónapos ingyenmunka a nyári szünetben, na meg persze jó buli is. Reggeli után a Vršić hágót, és esőben kitűnően csúszós kövekkel kirakott hajtű kanyarjait vettük célb.A 2. napi táv nem volt sok kilométer, kb.280 de annál nehezebb terep és persze sok idő. Ez az útszakasz az 1.világháborúban épült, orosz hadifoglyok építették és a hajtükanyarokban meghagyták az egykor lerakott macskaköveket. Sűrű forgalom volt felfelé a hágón, autók, autóbuszok és persze motorosok előzgetése volt a műsor. A hágó csúcsán fényképezkedés, hógolyózás és már indultunk is tovább. A biciklisek mellett néhány lefelé guruló őrült gördeszkással is találkoztunk. Terveim szerint egy valamikori kishatár átkelőhelyen léptünk be Olaszországba. Ebben az esős, felhős időben is élveztük a hihetetlen tájat és keskeny hegyi utat, mely a magasban tekergett a zöld táj felett, hol volt némi kőkorlát hol meg inkább nem, feledhetetlen élményben részesített bennünket. Átkeltünk egy teljesen kihalt hágón, az erdőben relatív jó aszfalt, de hihetetlen keskeny, amolyan kecske út, elég sokhelyen letört faágakkal díszítve. Felüdülésképpen rátértünk egy főútvonalra, majd letértünk az előre megtervezett mellékútra és láss csodát… elfogyott az út. Egyszercsak egy kavicsos, pocsolyás, gidres-gödrös, köves frakción találtuk magunkat. Persze nem adtuk fel, gondoltuk majd mindjárt vége az endúrós terepnek. Csúcsnavi, térkép de ez van. Elkerültünk egy vidám Olasz biciklis csapatot, persze csak azért mert éppen pihentek. 8km után már megálltunk nézelődni hogy mitévők legyünk. Egyszer csak mellém gurul egy idősebb pár, túrabiciklin. Német tata és mama, eltévedtek, próbáltak érdeklődni hogy hol vannak. Elmagyaráztam hogy sajnos mi sem tudjuk hogyan keveredjünk ki ebből az őrült helyzetből. Egyszercsak jönnek a vidám Olasz bringások. Az idős Német bácsi próbálta őket megállítani hogy útbaigazítást kérjen, de hiába, ők vidáman tovább kerekeztek, nem igazán akartak megállni csevegni velünk a szakadó esőben. 14 km után tudtunk visszakecmeregni az aszfaltra. Az Olasz alpesi falvakban nem sok a benzinkút és az ebédidőben üzemelő étterem sem, végül egy kedves arab kebabosnál kajáltunk és melegedtünk. Szállásunk egy jól bevált gyönyörű faluban volt. Három vendégszerető fivér üzemelteti a makulátlan, fa bútorokkal berendezett hotelt.

Szerencsére a Dolomitok hágói meglátogatásakkor kellemes napos idő volt, elvétve néhány kis záporral. Nagy meglepetésre a kanadaiak egésszen jól tudtak motorozni, ment a kanyarvadászat rendesen, félelmeink, hogy óvodás kirándulás lesz kanyarokban satufékkel, szerencsére nem váltak valóra. Tökéletesre sikerült ez a nap. A hágókon sem volt nagy a forgalom, nem volt sok motoros kolléga , néhány motoros csapattal futottunk csak össze. A táj feledhetetlen, a hó még javában ott volt az út szélén. Hazafelé Rovinjban foglaltunk szállást, vagyis úton hazafelé mivel még tervben volt Isztria körbemotorozása, a Jadranska magistrala (8-as út) egy szép hossú szakasza , Mosztar és Szarajevó meglátogatása. Szállásunk elhagyása után még a hegyek között motorozva haladtunk, majd következett egy jellegzetes kis hágó, a maga 706 méter magasságával nem a legmagassabb de annál nagyobb élmény átmotorozni rajta. Mivel szűk az út, egy irányú a forgalom, amit jelzőlámpa irányít, a hajtű kanyarok java pedig alagútban van.

A hágóról leérve ismét elsötétedett az ég és elkezdett szakadni az eső, de úgy istenigazából. Triesztig ebben az őrült esőben haladtunk. Olaszhon elhagyása előtt még a magasból megcsodáltuk Trieszt városát, most már napsütésben. Eléggé későn, 21 óra után értünk Rovinjba, szállásunk elfoglalása után gyorsan egy útközben kinézett étterembe siettünk.

Rovinjból Pula, Motovun majd a Vojak lelátó volt a cél. Szakadó esőben kicuccoltunk a szállásról és a garázsban várakozó motorokat készítettük az útra, amikor XY haláli ijedt arcal szólt hogy nincs meg a motorkulcs.. Persze körbenéztünk a motorok körül, de semmi. Visszamentünk a lakásba és módszeresen átkutattuk, semmi. Többször is megismételtük, de semmi eredmény. A nagy eső talán lemosta a vízelvezető ülepítőjébe feltételezéssel, kimentünk az utcára folytatni a kutatást, először lapáttal keresgéltünk az ülepítőben, majd XY alá akart merülni hogy alaposabban átkutassa az ülepítőt, amit meg is tett. Felváltva fogtuk a lábainál fogva amíg ő keresgélt. De a kulcs sehol. Felhívtuk a horvátországi hivatalos suzuki importőrt hogy indítsák be a gépet, nemleges volt a válasz. Egyedüli megoldásnak a pótkulcs Rovinjba juttatása tűnt. Haza motorozom érte, meg alszom, majd reggel vissza Rovinjba. Szerencsére egy közös haverunk, aki Korcsula szigetén jetskyket ad bérbe a nyaraló szezon alatt, éppen másnap indult le Korcsulára és megbeszéltük vele hogy egy kis kerülővel de elhozza a kulcsot Karlovacig és csak 😜 addig kell elmenni érte. Azt a napot Rovinj és óvárosa megismerésével töltöttük. Persze bánatunkat néhány sörel és pelinkovacal enyhítettük.

Karlovaci találkahelyünkig természetesen esett az eső és rendesen hideg idő volt, hogy ne menjek egyedül A. is elkisért. Isztriára visszaérve megjavult az időjárás is. Gyönyörű időben körbenéztünk Púlában, megnéztük a nevezeteségeket. A pulai arénát, a diadalíveket és a fórumot, az ókori piacteret. Púlából a tengertparttól távol, gyönyörű környezetben motoroztunk míg a várva várt kanyargós szakaszt el nem értük. Opátiát és Rijeka forgalmát kikerülve Crikvenicába értünk, ahol aznapi szállásunk volt.

Mivel a kulcsos incidens miatt tovább maradtunk Rovinjban, haza utunk is újra terveződött. Crikvenicából Senjig élveztük a kanyargós 8-as utat és a tengerpart menti motorozást, A Senj feletti kilátóból néhány utolsó fénykép az Adriáról. Karlovacig gyönyörű hegyviéki tájakon és utakon motoroztunk hazáig. Megnéztünk egy csodás két emeletes hidat amit a római idegenlégiósok tiszteletére építették az ókori rómaiak. Európa e vidékein egyedülálló építészeti remekmű. A hidat légionáriusok szobrai díszítik. Utunk nagy tanulsága, hogy legyen nálunk a pótkulcs is.

ps. A kulcs végül meglett. Hazaérve, alapos motor mosás közben, amikor a teljes búra le lett szerelve, előkerült a kulcs is, beszorult a búra alá…