Motoron ülve - ez egy nem szervezett motoros túra leírása

Ez nem egy szervezett túra leirása, hanem motoron ülve teljesen azonos gondolkodású társaság, többnapos poszttraumás stressz terápiája.

Tisztelt motoros barátom!

Veled is biztosan előfordult hogy már majd megőrülsz, úgy mennél motorozni, de nem jön össze a k….a életbe ¥®™^˘°. A sok-sok hideg téli estén kitervezett és átbeszélt semmi terv, csakőrültenmotorozunkakikkellegjobbanszeretünk nevű motoros túránk sehogy sem tudott megvalósulni. Valaki éppen házat tataroztat és mestereket felügyel, valaki meg éppen a munkahelyi bajaival küszködik?? A fene bele... A tervünk az volt hogy Dél-Szerbián (Stara planina, Vlasenicai tó), Macedónián az Ohridi tó érintésével, keresztül Albánián elérjünk Montenegróban, ott meg eldől merre tovább; haverunkhoz jetskizni Korcsulára vagy haza a mindennapokba, természetesen az SH-20–as utat is beleterveztük a motoros túránkban. Suma-sumarum, végre eljött a várva várt nap amikor az összeszokott csapat elindult motorozni.

Kora reggel indulás az autószerelő műhely elől, persze a csapat legifjabb tagját háztól kértük ki. A vajdasági Bánát, Román határ menti falvain keresztül motoroztunk a Dunáig - eeez egy olyan gumikockitó útszakasz. De ahogy mélyentisztelt mentorom és az ominózus túránk nagyvezére mondta vala „Minden kanyar érdekes, csak megfelelő sebességgel kell abszorválni 😁 ”. Így is tettük. Az uncsi, magadban éneklős útszakasz ,így már élvezhetőbb lett. Elértük az enyhén szólva már retró kompot, amivel áteveztünk a Dunán. Az előző évben egy gyors gumi defekt javitást is be kellett iktatni a kompon, szerencsénkre volt hozzá kellékünk. A Dunán, vizi utazásunk alatt pazar látványban volt részünk, mitha a tengeren lennénk olyan széles a folyó. Nem hiába emlegetik a Duna egyik legszebb szakaszának, és ez még csak a kezdet.

A komp Ram-nál ért partot. Motorra fel! Elgurultunk a Srebrno jezero (ezüst tó) nevű kirándulóhely mellett. Néhány km. után elérjük Galambóc várát. A Duna és a vár panorámája mellett a frissÍtő kávé is jobban esik. A következő pihenő tradicionálisan Donji Milanovacban a bejáródott útmenti kis benzinkút lesz, ezt az 56 km hoszú útszakaszt a gyönyörű táj és a kitűnő Ívű gyors kanyarok jellemzik, kevés forgalommal, ahol ha olyan a kedvünk igazán gyorsan lehet motorozni. Sok kedves emlékünk van ezzel az útszakaszal, az előző évben is erre motoroztunk a Transfogaras-Transalpina motoros túránk alkalmával. Donji Milanovaci pihenőnk kicsit hosszabbra sikerült, mert az egész csapat eléggé fáradtan indult neki a motoros túrának. A helyi motoros rendőr hol jobbra, hol balra motorozott és méregetett bennünket, de szerencsére rossz irányba állitotta fel a radart 😁. A Dunának búcsút intve hegyen, völgyön keresztül folytattuk utunkat Kalna nevű falucska irányában, ahol aznapi szállásunkat terveztük. Hihetetlen lepusztult és elhagyatott Szerb falucskákon motoroztunk keresztül, amolyan időutazásként is meg lehet élni. Kora délután megérkeztünk Kalna falucskához, a Stara planinahoz. Beindult a tanácskozás hogy merre is keressünk szállást. Kis idő múlva feltünt egy felénk bicikliző,nem éppen bizalomgerjesztő állapotban levő őslakos. Aki a vidékre jellemző vendégszeretet és kiváncsiság szerint rögtön meg is szólitott bennünket. Természetesen Ő mindenkit ismert, szállást is tudott, csak kövessük. Nagyon vonakodva de rá hallgattunk, nem kis meglepetésünkre egy nagyon hangulatos Etno faluban (Etno selo) találtuk magunkat ahol meg is száltunk (esetünk is bizonyítja mennyire fontos a szerb nyelv ismeret).

Mivel még nem ebédeltünk, rögtön meg rendeltük a kajmakos csevapot ami mellé remek sült fokhagymás paprikát is kaptunk. Egy kis lazulás után ismét motorra pattantunk és felmotoroztunk a Babin zub-hoz. A fel és lefelé vezető út gyönyörű környezetben kanyarog, a hegyen levő lelátóból pedig szép panoráma vár bennünket. Este a szálláshelyen kiültünk az egyik pavilonban és igyekeztünk ellazulni, kipihenni a nap fáradalmait és lemosni az út porát.

Második napunkat idejében akartuk kezdeni, szállásadó háziasszonyunkkal este megbeszéltük hogy a reggelinket 7 órára kérjük. Teraszunkon már várta a csapatot a gőzölgő feketekávé és a finom reggeli. Gyors készülődés és már indultunk is aznapi kalandjaink felé. A Vlasinai tó volt az első uticélunk. Fáradtan, kedvtelenül vágtunk neki, de a szép táj és a kanyargós út gyorsan felpezsditett bennünket. Mineden ok, de benzinkút sehol 😁 ... Már kezdtük kidolgozni a tervet hogy kinek a motorja fogyaszt a legkevesebbet és hogy az megy el a legközelebbi benzinkútig üzemanyagért. Persze a Kawa naaagy piás, én szóba sem jöhettem. A sors kegyes volt hozzánk és sikeresen elértünk Pirotig, ami egy nagyobb város a Bolgár határ közelében. Tankolás, kis frisitő és hajrá tovább.

Tankolás Pirotban

A város és a közeli települések után a táj drasztikusan megváltozott. Ismét gyönyörű, sűrű erdőben kanyargó, jó minőségü úton motorozhattunk. Hozzátenném hogy nagyon elhagyatott helyekről beszélünk: autó sehol, csak néhány rendszámtábla nélküli, falopó, régi kiszuperált katonai pinzgauer. Az egyik kanyarban meglepi is várt, egy jópofa kőomlás formájában, rögtön fel is avathattam a túra előtt vásárolt csizmámat, ami szerencsémre jól vizsgázott. Ha lenne szerződésem még reklám is lehetne a … márkának 😁. A Vlasinai tó nem a legmagassabb vízszinttel várt minket, csak elképzelni tudom valódi top formájában hogy is néz ki.

Vlasinai tó

Kissé szomorúan, de annál nagyobb lelkesedéssel hagytuk magunk mögött a tavat, ebbe a felettünk gyülekező zord esőfelhök is besegítettek. Lefelé ereszkedve Surdulica irányában gyönyörű hajtűkanyarok vártak ránk és már nem is törődtünk a tó vízszintjével. Mivel az Ohridi tó volt aznapi célunk, át kellett mennünk Macedóniába. Hozzáteszem, a gyönyörű esőfelhőkből kaptunk is egy keveset, de gyorsabbak voltunk (😁) és magunk mögött hagytuk. Autópályázni nem szeretünk és ha lehet, nem is akarunk alapon előre kiszemeltünk egy kis határátkelőhelyet, útkba esett még a Prohor Pčinjski festői, nem is olyan kicsi kolostor is. A határőrök nem hazuttolták meg magukat, igazi sz…s kedvükben voltak. Kis határ, kis forgalom, de ha valaki arra téved az ráfizet, főleg ha nem beszél szerbül. Egy 4 tagú olasz kerékpáros csapatot szívattak, de úgy rendesen. Szerencsére mi nem voltunk olyan érdekessek, csak azt nem értette, és el kellett magyarázni a magas hegyen született és élő úriembernek hogy a mi vezetéknevünkkel hogy a fenében beszéljük tökéletessen az ő anyanyelvét. Macedóniában Ohridot, a Mavrovo nemzeti parkon keresztül szerettük volna elérni, ami úgy is lett. Az eső utól is ért bennünket (valószinűleg túl sokszor álltunk meg utközben tankolni 😁), áztunk egészen Kičevoig. Ohridban gyönyörű idő fogadott minket, ki bírtuk élvezni a tó partján lévő éttermek egyikének a vendégszeretetét is. Mivel Lászlónak az nap volt a szülinapja, hát mit ad Isten egy gyönyörű helyen ünnepeltük meg.

Ohridi tó

Ohridi tó

Ohridi tó

Ohridi tó

Egy kis pózolás. A legjobb hátsók a parton 😁

Eljött a nagy nap. Elindultunk az Albán határátkelőhely felé, hatalmas izgalmak és forgalom fogadott bennünket. Egy lelkes rendőr irányította a közlekedést és vigyázott a rendre, nehogy valaki soron kívül akarjon átmenni a határon a +600 fokban, még a motoros sem! Az emberi jóság vagy talán a zsebében landoló és megcsörrenő fém eurók hatására (😁), egyszercsak utat csinált és előrevezényelte kis csapatunkat. Albániában sem lóháton járnak az emberek, főleg nem a hegyektől messze eső régiókban. Hatalmas közúti forgalom fogadott minket. Ma már nem csak Mercedes az autó, a világ összes márkája képviseli magát az Albán utakon. Nagyon sok a rendőr, párossával állnak az út mellett és csak úgy ott vannak, nehogy valaki eltévedjen, akkor segítenek útbaigazitani 😁. Gyorsan rájöttünk hogy sem autójuk, sem trafijuk sincs. Hát hajrá, nem is igen törődtünk velük. Durresban meglátogattuk a helyi strandot és ebédeltünk is. Mondhatom a szarajevoi csevap sokkal finomabb.

Hatalmas adag csevap, Durresban.

Igazán túlterhelt a hatalmas durresi strand.

Kiadó szobák, apartmanok tömkelege, de hűtőmágnesről nem hallottak.

Kis pihenő a vasaknak.

Kilátás az étteremből.

Még egy kis strand.

Következő célunk Shkoder volt mivel azért jöttünk hogy motorozzuk az SH 20-as úton és hogy vásároljunk eredeti Albán Skendebéu konyakot, ami az arra szakosodottak véleménye szerint vetekszik a Francia konyakok minőségével. Hani i Hotitnál rá is tértünk az SH 20-ra. Kiváló minőségű aszfalt fogadott bennünket. A már hosszú kilóméterek óta látszó kereszt a hegyoldalon közelből még impozánsabb a Skadari tó pedig egy kis pocsolyának tűnik. A kilátóról feledhetetlen és a helyre jellegzetes kilátásunk volt. Össze futottunk egy tiranai párocskával, ők egy 50 ccm ősrégi motorkerékpárral jöttek fel. Őszintén megcsodáltuk egymás gépcsodáit.

Fehér kövekből kirakott, messziről is jól látható kereszt.

Lenn a mélyben sejteti magát a Skadari tó.

A kilátóból.

Rraps szerpentin egy része.

Leereszkedtünk Tamare irányába, hopp, birkák az úton, de a meghökkentő az volt ahogy a pásztor gyerek lazán üldögélt a szalagkorláton és lóbálta lábait a szakadékba. Úgy döntöttünk hogy estig elérjük a montenegrói Sutomoret és ott keresünk szállást. Megfordultunk, vissza Hani i Hotitig és át a határon. Szégyen vagy nem, Tuzi nevű pici szinte mexikói filmbéli porfészek, zeg-zugas, bokrok között alig látszó utjain úgy elvesztünk mint a sz.r a fűben. De végül szerencsére sikerült eljutnunk Sutomoreba, és egy csodás szállást is szerváltunk. Halkan megjegyzem még saját medencénk is volt.

Aktuális szervezet túráinkat a motoros túrák aloldalunkon találjátok.