Kvarner kaland

Kvarner kaland

Már nagyon vártam ezt a túrát. Egyszóval imádok a 8-as úton motorozni, és a hosszú tél után ez lett volna az első túra. Nagykanizsán volt a találka. Mivel távol lakom, az indulás előtti, 0 – ik napon el kellett motoroznom Nagykanizsáig. Lelkessen követtem az időjárás előrejelzést, ami semmi jóval nem kecsegtetett a 0 – ik napra, a túra fő napjaira annál inkább jók voltak a kilátások.

A várva várt eső meg is érkezett 😒, nem áztam, csak esőben motoroztam szinte Nagykanizsáig, a Dombóvári MOL kúton álltam csak meg egy tankolásra és egy kávéra. Nagykanizsai szállásra érve leltárba vettem magam és a járgányt. A télen vásárolt sporttúra ruha úgy látszik megérte a befektetett pénzt, tökéletesen működött az esőben,nem ázik át, nem kell az eső cucc, de még hátra van a tengerparti melegben a szellőzés tesztelése.

A túra indulásának reggelén gyönyörű időjárásra ébredtem, kávé, reggeli után igyekeztem a találka helyre. Rövid ismerkedés a csapat tagjaival és máris indultunk. Luckoi fizetőkapunál tankoltunk, kávéztunk a motorok mellett. Felfigyeltem egy népes motoros csoportra ahol úgy tűnt, hogy a túravezető nemigen törődik a csapat tagjaival, szétziláltan, ki ahogy tudta, csutkagázzal próbálta követni a túravezetőt. Karlovacig autópályán voltunk kénytelenek motorozni. Karlovac után letértünk a pályáról és egy jól ismert kanyargós mellékúton folytattuk utunkat. Ebédre megettünk egy kitűnő csevapot, jó sok hagymával. Nem zavart senkit a jó kis hagymaszag . Ahogy ültünk a teraszon, hallom a távolban a GS és gyorsváltója jól ismert hangját, nem bánik vele spórolósan a motoros. Hopp, a már látott csoport túravezetője, utána kisvártatva a csapat tagjai is elrobogtak mellettünk, kisebb nagyobb csoportokban. Ebéd után útra keltünk a motorok be sem melegedtek, láss csodát, rendőr lassít bennünket, a kanyarban kipakolva a mentő, motorok és motorosok az út szélén… . A látottaktól kicsit letörve gurultunk tovább. Az út menti dús növényzetból egy őz ugrott elő és futott át előttem az úton, egyedül volt, ami azért érdekes mert az eddigi tapasztalatok alapján, megtanultam hogy sosem járnak egyedül. Mindezek hatására , óvatosan folytattuk utunkat. Az Adriát Senj felett pillantottuk meg. Megálltunk néhány kötelező fénykép kedvéért. Gyönyörű kis útszakasz várt bennünket, néhány jó kis hajtűkanyarral. Senjben megnéztük Senj látványosságát, a várat és a tenger felé meredező ágyúcsöveket.

Mivel szállásunk Starigrad – ban volt és valjuk be nagyon nehéz lenne eltévedni a 8 – as út elkövetkező szakaszán 😊, a túra leírásában is ki volt hangsúlyozva hogy ezen az útszakaszon ki-ki a saját tempójában teheti meg a Karlobagi kávézóhelyig a távot. Volt néhány kanyarvadász jelentkező aki élt is a lehetőséggel és persze volt aki nyugodt tempóban szerette volna élvezni az Adria melletti motorozást. Starigradi jól bevált szállásunk most sem hazudtolta meg magát, remek vot a vacsora, a hotel pedig makulátlan tisztaságú, házigazdáink pedig igazolták a híres dalmát vendégszeretetről szóló legendákat. Reggel tankolással kezdtük majd ráismételtünk a 8 – as út legjobb szakaszára. Azzal a külömbséggel hogy felmotoroztunk egy csodaszép kilátóhoz, gyönyörűen tárult elénk az Adria és Pag szigete, ebben a kilátóban még az a szép hogy a fel és le vezető út is gyönyörű kilátással kényezteti az arra járót. Crikvenicában ebédeltünk és átbeszéltük hogy mi vár ránk a nap hátralévő részében. Crikvenica után átmotoroztunk a krki hídon, csináltunk néhány jól sikerült fényképet 😊. Átgurultunk Krk szigetén, kompra szálltunk és áthajóztunk Cresz – re, a rövid komp út kiváló alkalom a pihenésre, felfrissülésre. Creszen átgurulva ismét kompra szálltunk és irány a szárazföld. Rabaci szállásunkon két éjszakát töltöttünk, gyönyörű hotel a tenger közvetlen közelében, bőséges választékú svédasztalos vacsorával és reggelivel kényeztetik az itt lakókat. Reggeli torna után, csomagok nélkük keltünk útra. E túranapon isztriai motorozás volt betervezve, megismerni a látványosságokat. Púlán megnéztük a kolosszeumot, a diadalíveket, megittunk egy csodás kávét a hangulatos fórum téren.

Következő célpontunk Trogir volt. Megnéztük a kikötőt, egy rövid séta az óvárosban is belefért az időnkbe.

A gelato is csodás volt 😊. Megnéztük a Lim kanálist és a kilátó mellett működő árusokat. Itt lehet venni a helyi kézműves termelőktől finom borokat, sajtokat, mézet. Belső Isztriát vettük célba. Következő tervezett állomásunk Motovun volt. Egy csodás kis Olasz település, 700m magasan a táj felett amely annyira hangulatos és vonza a turistákat hogy még belépődíjat is kell fizetnünk, de megéri. Ebédszünetünket is ebbe a kis városkában terveztük. Nem szabad elszalasztani az alkalmat, itt gyönyörű kilátás mellett fogyaszthatjuk el ebédünket. A tájra jellemző a szarvasgomba, tehát a kínálatban is bőséges a szarvasgombás étel kínálat. Következő célpontunk az Učka nemzeti park. Felérve a nemzeti parkba, demokratikusan, mindenki eldöntötte saját maga hogy fel akar-e motorozni a kilátóhoz,nem hosszú de annál kalandossabb az út felfelé. Aki nem szeretett volna feljönni, az megvárt bennünket egy kávé mellett, ki felmotorozott,nem csalódott. Hála a gyönyörű időnek, tiszta volt a kilátás. Alattunk a mélyben Rijeka, ha megfordultunk belső Isztriában gyönyörködtünk.

Megnéztük 2. Josip kútját és ismét a tenger és a szállásunk irányában motoroztunk, egy hangulatos mellékúton. Utunk egy érdekes kis elnéptelenedett falu mellett vitt, amit én előszeretettel látogatok meg minden alkalommal ha erre járok. Túránk utolsó napján az égiek nem igazán kedveztek. Vagy talán egy új tapasztalattal szerették volna megörvendeztetni a túra lelkes résztvevőit? Egy elég jóképű esőre ébredtünk, a szél is derekasan fújt. Opátiaig a parton motoroztunk, majd búcsút intettünk az Adriának. Ahogy elhagytuk a tenger közelét az eső is alábbhagyott. Utunkat mellék utakon folytattuk. Ebédidőre értünk a jól bevált étteremhez, az igazi Balkánt tükröző sütödéhez,az asztalon a kockás terítő, a terítéken pedig a parázs felett forgatott birka, pljeskavica, ćevap, peka,stb. Az autópályára Karlovac előtt hajtottunk fel.